Utolsó frissítés:
Ha az elmúlt néhány évben csúcskategóriás processzort vásároltál, akkor biztosan tudod, hogy a teljesítménynek ára van – a hőtermelés. Nemrég írtunk arról, hogyan csökkentheted a hűtő zajszintjét, ha hajlandó vagy egy kicsit engedni a teljesítményből.
Ez a cikk pont az ellenkezőjét mutatja be. Feltételezzük, hogy Ön is ugyanolyan megszállott, mint a házon belüli szakértőink, és mindent meg fog tenni, ami tőle telik, hogy megszerezze azt az utolsó fokot, és kihozza az utolsó csepp teljesítményt azokból az alkatrészekből, amelyekre a nehezen megkeresett pénzét költötte.
Nemrég érkezett néhány 14900K a laborunkba, és meg akartuk nézni, hogy pontosan milyen alacsony hőmérsékletet tudunk elérni ezekkel az abszolút számfeldolgozó szörnyekkel.
Néhány fontos megjegyzés a cikkben bemutatott tesztelési platformunkról:
A Hydro X sorozatú, egyedi vízhűtési rendszerünket használjuk, hogy a hűtőfolyadék hőmérsékletét állandóan 30 Celsius-fokon tartsuk. Ez meglehetősen alacsony érték, de ha Ön olyan csúcskategóriás felhasználó, aki a teljesítményt hajszolja, akkor valószínűleg már így is elég túlméretezett a rendszere. Mérjük a órajeleket és a hőmérsékleteket, de nem fogunk túl mélyen belemenni a különböző teljesítménytesztekbe és teljesítményadatokba, mivel minket csak a hőmérsékletek és a hűtési tartalék érdekel.
Maga a tesztelés során a Cinebench R23 programot 30 percig folyamatosan futtatjuk, és az utolsó 15 perc adatait rögzítjük. Az alábbi grafikonokon az ezen a 15 perces időszakon belüli átlagértékek láthatók. Az MSI Z790 „godlike” alaplapon futó 14900K processzor PL1 és PL2 teljesítménykorlátai nincsenek beállítva (ezáltal a CPU átlagos energiafogyasztása 360 W).
Magától értetődőnek kell lennie, de ha az új, 500 dolláros processzorodat egy aprócska satuba szorítod, és fizikailag szétszeded, az érvényteleníti a garanciádat, ezért a cikkben leírtakat kizárólag saját felelősségedre hajtsd végre. A processzorok apró, kényes alkatrészeket tartalmaznak, ezért légy nagyon óvatos, ha úgy döntesz, hogy ezt a saját rendszereden kipróbálod. Nem vállalunk felelősséget, ha a processzorod a folyamat során tönkremegy, de egy kicsit sajnálni fogunk.
De miért is döntöttünk eleve a 30 fokos hűtőfolyadék-hőmérséklet mellett? Egyszerűen azért, mert láttuk, hogy ezen a szinten a chip szinte képes volt fenntartani a teljes boost órajeleket az XC7 Elite-ünkkel. Tehát elméletileg, ha nem zavar, hogy a ventilátorok teljes sebességgel forognak, és a saját készítésű hűtőrendszeredben nagy a hűtőfelület, akkor a 14900K-n ténylegesen szinte teljes, minden magra kiterjedő boost órajeleket tudsz fenntartani – szinte.
A hőmérséklet növelése érdekében elvégezhető legegyszerűbb módosítás valószínűleg egy úgynevezett „érintkezőkeret” felszerelése. Az LGA 1700-as chipek hosszabbak és téglalap alakúbbak, mint az Intel korábbi processzorai, ami egy kis problémát jelentett, mivel a szabványos ILM nyomása alatt (az a szerkezet, amelyet a processzorra szorítunk, hogy szilárdan a helyén tartsa a foglalatban) enyhén deformálódtak. Különböző cégek gyártottak olyan módosított érintkezőkereteket, amelyek enyhítik ezt a problémát, és biztosítják, hogy a CPU és a vízhűtőblokk / hűtő közötti érintkezés optimális legyen.
Kipróbáltuk felszerelni az egyik ilyen keretet, és körülbelül 1,9 Celsius-fokos enyhe hőmérséklet-csökkenést tapasztaltunk. A hővezető paszta nyomát megvizsgálva egyértelműen látszik, hogy a kontaktkeret jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy jobb érintkezés alakuljon ki a HIS (a CPU azon felső része, amely érintkezik a hűtővel) és a hűtő hűtőlemeze között.
Az XC7 Elite hűtőblokkunk az eredeti Intel ILM-re szerelve – figyeljék meg, hogy a középső éleknél a hőnyom nem éppen ideális
Pontosan ugyanaz a blokk, csakhogy az alaplapon egy érintkezőkeret található, amely ellensúlyozza a CPU-n fellépő szokásos ILM-deformációt
A fenti két képen látható, hogyan néz ki a hővezető paszta lenyomata érintkezőkeret felszerelése esetén és anélkül. A bal oldali képen látható, hogy a hővezető paszta a bal és a jobb középső szélén nem nyomódott össze teljesen. Ez annak köszönhető, hogy a szabványos ILM pontosan ezeken a pontokon nyomja le nagyon erősen a CPU-t. A jobb oldali képen látható, hogy az érintkezőkeret egyenletes nyomást gyakorol az egész IHS-re, így az nem „hajlik meg” középen.
A szabványos Intel ILM (független betöltési mechanizmus)
Az ILM helyett egy LGA1700-as érintkezőkeret van felszerelve
Ez a módosítás meglehetősen egyszerű, de azért el kell távolítanod a alaplapról a gyári ILM-et. Emellett egyes érintkezőkereteknél ügyelned kell arra, hogy mennyire húzod meg őket, mivel a túl erős vagy túl gyenge nyomás olyan problémákat okozhat, mint például a DRAM-csatornák kimaradása stb.
A „delidding” azt a folyamatot jelöli, amikor levesszük a CPU „fedelét”. A „fedél” alatt az IHS-t értjük. A mai CPU-knál ezek be vannak forrasztva, és eltávolításuk meglehetősen bonyolult lehet, ezért szükséged lesz egy delidding-szerszámra.
Ezek az eszközök sokféle formában és kivitelben kaphatók – a fentebb bemutatott eszköz használata nagyon egyszerű. Csak be kell helyezni a processzort a kis nyílásba, majd meg kell húzni egy csavart, amíg az IHS le nem válik a processzorról. Az egész művelet hátránya, hogy mind ez az eszköz, mind a folyékony fém hővezető paszta, amelyet érdemes használni (hogy a delidding folyamatból a legtöbbet hozd ki), elég drága. Mi magára a delidding-eszközre körülbelül 70 dollárt költöttünk, így ha csak egyetlen CPU-t szándékozol deliddingelni, akkor ezt érdemes figyelembe venni.
Az IHS eltávolítása után le kell távolítania a forrasztást a CPU chipjéről és az IHS-ről is. Ha folyékony fém hővezető pasztát vásárolt, tegyen rá egy cseppet, mivel ez feloldja a forrasztást – csak dörzsölje be alaposan, hagyja hatni 5 percig, majd törölje le. Lehet, hogy ezt a folyamatot párszor meg kell ismételnie. A forrasztóanyag letörlése közben ügyeljen arra, hogy ne érjen hozzá a CPU nyomtatott áramköri lapján található kis SMD-alkatrészekhez. Ez ugyanis visszafordíthatatlanul tönkretenné a CPU-t.
A chipen található fekete, gumiszerű anyagot is érdemes eltávolítani. Ehhez ne használjon fémtárgyakat, hanem műanyag kaparókat vagy kártyákat. Itt is ügyeljen arra, hogy ne sértse meg a nyomtatott áramköri lapon található apró alkatrészeket.
Az adott CPU-példánytól függően előfordulhat, hogy magát az IHS-t is le kell csiszolni. A mi példányaink közepén jó néhány kiemelkedés volt, ami a fenti képen is látható, ahol a nikkelbevonatot lecsiszolták, de csak a közepén.
Annak megállapításához, hogy szükség van-e erre, próbáld meg az IHS-t (miután eltávolítottad az összes fekete gumit és a forrasztást) újra a NYÁK-ra helyezni. Ha az IHS csak a NYÁK-kal érintkezik, akkor vagy még több gumit kell eltávolítanod, vagy kissé le kell csiszolnod. Az IHS-t a középpont körül „elforgathatnod” kell, mivel így pontosan a CPU-chiphez fog érni.
A három forgatókönyv (alapkivitel, érintkezőkeret és érintkezőkeret + folyékony fémmel történő fedéleltávolítás) összehasonlításakor látható, hogy a csomag hőmérséklete az alapkivitelhez képest a legkedvezőbb forgatókönyv esetén 9,3 Celsius-fokkal csökkent. A teljesítménymagok esetében szintén körülbelül 8,5 fokos hőmérsékletcsökkenést tapasztaltunk.
Nos, bár a hőmérséklet közel 10 fokos csökkenése elég jól hangzik, ebben az esetben valójában nem hozott számunkra semmilyen előnyt. Emlékeztek, hogy azt írtuk, hogy a gyári rögzítéssel szinte elértük a maximális sebességet?
A fenti grafikonon látható, hogy az alapkivitelű rendszerünk és a meglehetősen drága kísérletünk teljesítménymagjain elért átlagos sebességünk szinte megegyezik. Valójában a kontaktkereten túl már nem tapasztalható további teljesítménynövekedés, mivel a CPU a lehető leggyorsabban fut (kézi túlhajtás nélkül).
Akkor ez az egész csak időpazarlás? Hiába költöttünk 130 dollárt érintőképernyő-keretekre, delid-eszközökre és folyékony fém hővezető pasztára? Nem igazán.
Mivel ezeket a teszteket 30 fokos hűtőfolyadék-hőmérsékleten végeztük, nem valószínű, hogy a rendszered képes lenne egy 360 W-os CPU-val ellátott hűtőkört 30 fokra lehűteni úgy, hogy a ventilátorok zajszintje kellemes maradjon. És éppen ebben rejlik az előny – a hőterhelési tartalékban.
Gondolj rá így: a gyári hűtőkonzolunkkal 30 fokos hideg vizet kellett használnunk a hűtőkörben ahhoz, hogy a CPU-nk szinte elérje a maximális turbósebességet. A könnyebb érthetőség kedvéért mondjuk úgy, hogy a CPU 30 Celsius-fokon ÉPPHOGYAN képes elérni a maximális turbósebességet. A ventilátorainkat nem tudjuk például 1600 fordulat/percnél alacsonyabb fordulatszámon üzemeltetni, mert ennyi szükséges ahhoz, hogy a hűtőfolyadékot ezen a hőmérsékleten tartsuk.
Nos, ha 10 fokos hőtartalékunk lenne, akkor nem kellene a vizet 30 fokra lehűtenünk, hanem csupán 40 fokra. Ez viszont azt jelentené, hogy csökkenthetjük a ventilátorok fordulatszámát, mivel nem a környezeti hőmérsékletnél 10 fokkal magasabb hőmérsékletre próbáljuk lehűteni a vizet, hanem most már csak 20 fokkal magasabbra.
Alternatív megoldásként kihasználhatnánk a fennmaradó hőtartalékot a CPU további túlhajtására, és így még több teljesítményt hozhatnánk ki belőle (természetesen a megnövekedett energiafogyasztás árán).
Hogy mindez megéri-e neked a 130 dollárt, arra nem tudunk válaszolni – nekünk szórakoztató a hardverrel kísérletezni és megnézni, meddig tudjuk feszegetni a határait, de a valós életben az előnyök nagyon csekélyek – különösen, ha a számítógépedet főként játékra használod.
De hát sok dolog nem azért létezik, mert van értelme, hanem azért, mert a PC-építő közösség egyes tagjai szeretik folyamatosan feszegetni a határokat. Végül is milyen unalmas lenne, ha mindannyian ugyanolyan bézs színű gépet használnánk, mint mindenki más?
Stay up to date with CORSAIR. Get our latest News, Guides, and Product Updates in your Google feeds.
Add CORSAIR as a preferred sourceThanks for helping us improve this article.
JOIN OUR OFFICIAL CORSAIR COMMUNITIES
Join our official CORSAIR Communities! Whether you're new or old to PC Building, have questions about our products, or want to chat about the latest PC, tech, and gaming trends, our community is the place for you.